2015. július 28., kedd

Nyári szünet és tanulás..

A múlt héten végre a lányok sulijában is kitört a vakáció.. már nagyon várták. Naná. Az utolsó napon is dolgozatot írtak még azért, nehogy túl korán beleéljék magukat a semmittevésbe. Az utolsó napon.. Ami azért nem egy szép dolog ugye. És az igaz, hogy kaptak riportot, ami a bizonyítványnak megfelelő cucc,  igazából, olyan a rendszer, hogy nem zár le az év a most beadott dolgozatot majd szeptemberben kapják vissza, ez csak egy nyári szünet, egy sziget a tanulás folyóban. Mindig lépni kell feljebb elérni a következő szintet. Ezt bizonyítandő hatalmas adag házifeladatot is kaptak a nyári szünetre...
 Azért hogy dicsekedés se maradjon ki, mert ha már suliról van szó...
( ezen kicsi rész olvasása kihagyható) de azért  milyen unalmas lenne enélkül. Kiváló bizonyítványt azaz riportot hoztak a lányok és gyarapodtak mindenféle oklevelekkel érmekkel és persze jelvényekkel. Egy tábornok már jelenthet nekik jelvényügyben legalábbis...  (Dicsekvés vége)
És most végre szünet, vakáció. Jó nekik.
Haza utaztak  szép Magyarországra és most a Balatonba lógatják a lábukat..  az is igaz, hogy otthon mire odaértek éppen elmenekült a kánikula előlük, de talán nem baj. Az itteni 18 fok után nem vágta nagyon fejbe őket legalább.
 A Balaton szuper, az unokatesókkal, azt hiszem kitalálni sem lehet jobbat. A víz meleg, és a mi gyerekeinket az eső sem zavarja annyira hiszen ne felejtsük Angliában laknak mosanság. Multkor olvastam, hogy az Eszkimóknak ötven szava van a hóra. Nos az Angoloknak több mint ötven van az esőre.... A titok ha csak kicsit esik észre sem kell venni. Az is a világ része..
Jól érzik magukat.
Csak a ház nagyon üres nélkülük.
Aztán csak hogy visszatérjek a tanuláshoz és a feljebb lépéshez, én is újra tanulásra adtam a fejem.
Valami új állást kerestem és szerintem a hirdetők és ügynökségek összebeszélhettek, mert  ami a gyakorlatomnak és igen, a tetszésemnek megfelelő munka lett volna oda mind valami magasabbszintű végzettséget kértek, vagy írtak elő..
Ami nincs.
 Tehát meg kell szerezni ugyebár egyenesen következik.
Tologattam magam előtt ezt a dolgot, hátha történik valami... De nem történt semmi, és hogy meg kell lépni, fölöttem lebegett.
 Többektől hallottam, de jó, hiszen te szeretsz tanulni, közlöm, hogy szeret a Francz. Jobban szeretek olvasni, írni, esetleg vég nélküli tv sorozatokat nézni a tévében... viszont ezek nem segítenek a munkámban egyáltalán és előrébb sem jutok általuk. Ezt meg kell mondanom.
Tahát kerestem egy iskolát. Online jöhet csak szóba, mert bejárni a college-ba az nem megy. Találtam is, és nyár ide vagy oda, a suli holnap kezdődik. Kaptam nyolc könyvet postán de letölthetők e- ben is.
És megkezdődtek a bemutatkozások a virtuális osztályteremben. Hetvenvalahányan vagyunk az osztályban Nagy Britannia minden részéből.
Érdekes dolgokat olvasok az osztálytársaim bemutatkozó soraiban,  aki eddig írt mind rendkívül izgatottan várja hogy végre elkezdődjön az iskola... Talán egymásról másolták a lelkes szavakat.
 Én nem írtam semmit. Nem írhatok ilyet. Nem várom rendkívül izgatottan. Ez egy szép nagy adag tanulás vizsgákkal és mindennel de leginkább munkával...
 Belegondoltam mit is várok? Asszem talán nem a legjobb hozzáállás de leginkább azt hogy vége legyen és a sikeres vizsgáról az oklevelet megkapjam.. haha de ezt mégsem írhatom a bemutatkozó levelembe...
Vagyis lelkesít a dolgog vagy sem, nincs több tologatás. Munkára fel.

2015. július 19., vasárnap

Munka Angliában

Munkát keresni könnyű Angliában... 
Találni, az már egy másik kérdés.
A kedves  rokununk akit innentől majd D-ként emlegetek, aki éppen csak leérettségizett azért is látogatott hozzánk, hogy a nyári szünetét munkával töltse. Nem mintha jobb dolga nem lett volna, de egy kis zseton neki is jól jön.
Hogyan is lehet munkába állni erre felénk?
Első lépésként kell egy lakás. Itt és ebben az esetben ez kipipálva. Igazán gyönyörű igazolást is írtunk róla, hogy nálunk lakik, ezen a címen és ez igaz.
Akkor kellene egy társadalom biztosítási szám. Ez a találó NINO néven becézzük ( National Insutance Number a becsületes neve)
Ha valaki a UK ban lakik tizenhat évesen megkapja ezt a számot, de ha külföldi akkor kérnie kell. És bár a honlapon csak mint lehetőségként tüntetik fel, hogy interjún kell megjelenni eddig még nem hallottam, hogy valakinek ne kellett volna.
 Nosza időmegtakarítás címén mi majd megigényeljük D nek a kártyát jóakaratúlag, és ha kell  - és naná hogy kell -  a Nino interjú időpontot is megkérjük. Ismerősök mondták jobb ha már három héttel előbb telefonálunk... Vagyis D telefonál személyesen. (izé).
A nőszemély a vonal másik végén, miután minden adatot rögzített és ötször megkérdezte minek kell az a Nino szám és akarunk e segélyt és biztosítottuk, hogy,1. dolgozni és 2 nem, akkor azt mondta három héttel előre még túl korai időpontot kérni egy interjúra telefonáljunk késöbb.
 Egy hét múlva még mindig túl korán van stb. 
Még egy hét múlva.. jajj már késő van csak a vágyott hétfő helyett péntekre van időpont.
Ki tudja, biztos befutott egy török busz vagy valami.
Mindegy.
Azért majd megerősítésként küldenek egy levelet az időponttal és a címmel..
Akkor,  - csak hogy az idő ne teljen nagyon üresen, -  bementem érdeklődni munkaközvetítőkhöz.
D következő vasárnap érkezik, van-e valami.. esély vagy valami munka.. Azt mondták menjen csak be D, és  regisztráljon ha megérkezik. Lesz.
D megérkezett. Bementünk regiszrálni. D ötösre érettségizett angolból, vagyis tud, csak még életben nem próbálta. A munkaközvetítős simán ellegyintett minket, neki kell beszélni. Ami persze érthető. Micsoda munkaerő aki a körösztanyját-apját viszi magával beszélőembernek..
Meg kell mondani egészen jól boldogult miközben a sarkoban ülve próbáltunk kéz és füstjeleket adni egy egy elakadásnál.. nem is figyelt.
 De sajnos Bankszámla és Nino szám nélkül nem kezdhet dolgozni...
Tehát interjú időpont már van, akkor irány a bank. Intézkedjünk már ha itt az a gyerök.
Valamiért azt hittem ahol mi vezetjük a számlánkat ott sikerrel járunk.. Tiszta naívság ilyeneket gondolni annyit mondhatok.
Bank 1. : de örülünk, persze hogy nyitunk számlát.. ja, de  NINO szám nélkül nem lehet bankszámlát nyitni.Munkahely nélkül meg.. fejcsóválás.. Majd ha meglesz a szám akkor menjünk vissza.
Bank 2.  Munkahely nélkül nem lehet bankszámlát nyitni.  Pedig ők annyira szeretnék. Tényleg' És a szőke nőn aki kissé izzadt a 26 fokos kánikulában még el is lehetett hinni hogy nagyon szeretné, de sajnos nem lehet. Azt mondta.Menjünk vissza a munkaközvetítőhöz igazolásért.
Vissza. Munkaközvetítő nem adhat amíg nem dolgozik tényleg.
Kicsit csapdahelyzetnek látszik, de mindegy.
Szóval ott tartottunk, hogy várunk a Ninos interjús levélre ami sehogy sem akart megérkezni. Már másnap volt az interjú időpontja de levél sehol.
Telefon Ninos ügyintéző: nem kell levél csak menjünk.
Ismerősök: a levél az intejút követü héten szokott megérkezni az időpont megerősítéssel. JA? Hát ezt miért is nem gondoltuk eddig...
És akkor eszünkbe jutott, hogy  nem is tudjuk hova kell menni.
Ismerős: A vasútállomással párhuzamos utca..
Megvan bingó! Ja még jó hogy előbb odaértünk, mert nem ott volt, hanem egy távolabbi negyedben, és a fekete biztonságiőr sajnálkozva közölte ezt, hogy villamossal milyen könyyű lenne odajutni de persze kocsival... és csak rázta a fejét, mint reménytelen eset.. Azért is odaértünk.
Meglett az intejú D simán vette az akadályt aztán az ott kapott papír bemutatása után, ami egy puszta igéret, hogy ha minden jól megy kap NINO-t,  be is hívták a munkaközvetítőhöz, és ajánlottak neki  gyári állást. Segédmunka... csirkegyárben. ban.
 Elválllata. Naná, hogy el.
Hiába ő az, aki az országos szakmai versenyen olyan jól szerepelt, hogy felvételi nélül helyet kapott a Műszaki egyetemen, itt ez mind nem számít. Gyorsan kell munka rövid időre, így csak ez akad.
Tehát csirkegyár.
A fizetés jó, hat ötven! Igen. Óránként. Ez igen. És gondolatban mindjárt egy nagy számológép jelenik meg az ember szeme előtt. Ez ösztönző az otthoni diákmunkáért kínált háromszáz forinthoz képest. Akkor is ha tonnaszám kell a csirkehúst pakolni percenként, és közben ezerszer elhatározza az ember hogy soha többé csirkét nem eszik...
Első nap okítás volt második nap mélyvíz.
 Akkor szeretettel elénekeltük neki a tizenhat tonna feketeszén című Republik számot..

https://www.youtube.com/watch?v=iZLslR335ps

de utána nem, mert másnap éppen tizenhat tonnát emelt.. át lehet költeni tizenghat tonna  csirkecupák-ra..
A munkabeosztás változatos a tizenkét óra változik a reggeles és délutános műszakkal véletlenszerű szabadnappal, az időpontokat előző nap mondják meg, mint valami szépen csomagolt meglepetést.. holnap hattól hatig, vagy holnap "off". esetleg délután.
D bírja, bár fáj mindene, és már tudja, hogy a tiszta british felirat a csirkés dobozon mégiscsak  barzil csirkét jelent...
 Hát erre mondjuk, hogy tanulj, tanulj, hogy ne ilyen munkával kelljen keresni a kenyeredet a felnőtt életedben..  és közben sírunk, hogy miért jutottunk ide, hogy ilyenre kényszerül a magyar ember, hogy eladja magát ilyen kiszolgáltatott ügynökséges munkára, úgy hogy közben még örül is neki, hiszen keres, négy nap alatt annyitt mint otthon egy hónap alatt, ha egyáltán... D csak egy hónapig dolgozik, aztán hazamegy. Van aki évek óta nyomja.. és régesrégen nem diák már..
Hát így lehet errefelé dolgozni. Lehet, ha a papirokat elintézzük, szinte a következő napon.. csak bírni, ezt bírni, az nem annyira könnyű.. főleg ha nem látszik a vége.

2015. július 8., szerda

Newton almája

Szeretjük az almát.Mondhatjuk.
 Mondhatjuk még azt is, hogy naponta egy alma az orvost távol tartja.. és még angolul is mert úgy is létezik ez a mondás... Aztán ez vagy igaz vagy sem, az almaszeretetünkön ez már nem változtat.

Az almák viszont észrevétlenül változnak. Múltkor olvastam egy fejtegetést arról, hogy a mai almát már nem is ajánlják, úgy mint nekünk még gyerekkorunkban, hogy megtisztítja a fogainkat mondjuk ha az uzsonnánkat egy almával fejezzük be az felér egy fogmosással... Nem.
 Manapság az almák túl édesek, túl sok cukor van bennük... Vagyis nem tisztítja, rontja. a fogakat. Ki gondolná...
Na ez is eszembe jutott, amikor Newton almájáról hallgattam történetet, mert az az alma ami az ő fájukon termett már réges régen kikopott a kedvencek közül.. miután fanyar és savanyú termése már nem a mai édes ízlésnek megfelelő.

A történetet az almáról Newton szülőházának almáskertjében hallgathattam.
Mert úgy alakult, hogy  a melegünk meggondolta magát és visszaosont oda ahonnan idehurcolták. Van ilyen. Újra angol nyár van. Végülis mire számítottunk..
Mi pedig, hát persze, menjünk kirándulni ha nyár van, akármilyen is, mutogassuk meg a környéket és a látnivalókat a vendégünknek.
.
Kép a netről


Kis ház áll város melletti falu szélén.. micsoda szép kis szó sor... Ez Newon szülőháza.
A Newton család birkatenyészésből élt és a házat olyannak mutogatják amilyen az ő idejükben ezerharszázhatvanas években lehetett.
Nekem tetszenek a méter vastag falak, el is tudom képzelni hogy az ablakba be lehet ülni úgy teljesen és kényelmesen... tetszik a gyékénnyel borított padló is, a falba szerkesztett szekrények. Anginak is teszett rá is szóltak, hogy ne nyitogassa.
 A házban nincs túl sok látnivaló amúgy, csak egy öreg ház, és  persze négyszáz éves bútorok, egy kis dolgozószoba, műkönyvekkel. Konyha  is van, korabelinek mondott edényekkel tűz(rakó)hellyel, műételekkel műsüteményekkel, receptleírásokkal és  egy fellógatott kitömött nyúllal..
 Érdekes megjegyezni, hogy a víz nem volt az ezerhatszázas években  túl tiszta, ezért sört ittak leginkább, saját készítésűt, még a gyerekek is, és  a süteményeket rózsavízzel készítettték amit Newton néni készített rózsaszirmokból...
Minden nagyon érdekes. De irány a fa. A híres almafa. Na menjünk. Nézzük már.
Szerencsénk volt, egy kedves idegenvezetőt is kifogtunk aki a fáról és persze Newtonról mesélt nekünk.
 És íme elérkeztünk az almához.Végre. Nem, nem adtak, amúgy sem érik még, az ajándékboltban fa változat azért mindig vásárolható...
És jöjjön akkor a sokat mesélt történet.
Newton a gyümölcsöskertben a fa alatt üldögélt amikor mellette lepottyant egy alma. Nem a fejére esett állítólag, ahogy egyesek azt híresztelik, hanem mellé.Nem a feje mellé, vagyis de, egészen mellé.
 Elhibázta a fa.
Ezen Isaac elgondolkozott a pottyanáson, nem az elhibázáson, és megalkotta a Gravitációról szóló elméletet.

De honnan tudhatjuk, hogy ez az egész történet nem kitaláció?
Hiszen eltelt azóta majdnem négyszáz év, és nincs az az almafa ami eddig élne, mégis azt mondják ez itt az.  Ez gyanús.Az almapotyogós sztoriról nem is beszélve.
Mint Arkhimédész meg a fürdőkád.   (ha valaki nem ismerné:  https://www.youtube.com/watch?v=Ark_g69d0As )

Az idegenvezetőnk tudta a választ. Sir Isaac Newton idős korára igen elismert és köztiszteletben álló személy lett.
Gyerekkorában nem volt az, ezt azért hozzátehetjük, mert a rábízott lovat a városban felejtette, és egyszer addig nézett a napba amig bírt utána három napig vak volt...  Furcsa gyerek volt.
Ezek a dolgok aztán elmúltak miután felnőtt  és komoly tudóssá vált. (Cambridge-ben végzett)
Annyira komoly lett, hogy életét elmesélte egy életrajzírónak.. (ki másnak,) aki lejegyezte.. persze.
Na szóval ő Sir Isaac saját maga mesélte az alampotyogós történetet először. Így kelt szárnyra.
 Aztán  Newton halála után, mivel köztiszteletben álló személy volt életében, mondtam, szóval a háza hamar emlékhellyé vált.
És az almafa mint  fő résztvevő a nagy tétel megalkotásában látványossággá változott..

 Aztán ezernyolcszázhúszban körülbelül, a fa egy vihar után kidőlt.
Na igen akkorra már elmúlt kétszáz éves...
 Szépen levágták a maradékot és maradt a tönk.

Kép a netről



 
Egyszercsak, a gyökérből új fa hajtott ki! És ez az, amit most körbekerítve védelmeznek, ami még fajtája egyik utolsó életbenlévő tagjaként áll. Na jó majdnem áll, inkább fekszik.. a tönk is látható ha a bokorfa alá kukucskál az ember.
 A fajta neve Kent virága, vagy valami hasonlónak fordítható, és már nem népszerű. Annyira nem hogy nincs is. Almája apró és fanyar a mai édes almák talán még vadnak is neveznék.. (ugye még dobálózik is). Ha ismernék.
Hogy ne haljon ki véletlenül se ez a híres fa, aminek mintha érdeme is lenne a gravitáció felfedezése hiszen ő sugallta... szóval az ágaival beoltottak fiatal almafákat, és  így most ebből a híres almafajból áll  az öreg körül is néhány fiatal és ezeken kívül Cambridge-ben a  londoni Kew Gardenben, Amerikában, Kínában..  Nagy becsben. Is.
Hátha sugall még valamit... Majd. Valakinek.
A kirándulást ajánlom, jó szívvel, a ház istállójában filmet vetítenek a nagy tudós életéről, mintha az anyukája mesélne róla, a másikban a fizika törvényeit bizonygathatjuk elmés szerkezetek segítségével.
Jó kis hely.. mondhatom. Még akkor is ha savanyú az az alma.


2015. július 1., szerda

Itt a nyár

Itt a nyár mezítláb jár a madár... szinte hihetetlen de meleg van.
Kedves kis unokaöcsénk jött hozzánk szép Magyarországról és az otthoniak odapakolták a nyarat hozza már el..
Elhozta.
 Vasárnap érkezett a kedves vendégünk a meleggel együtt, ami be kell ismernem fejbekólintott bennünket. A valaha mért legmelegebb nap volt tegnap, és igen.. én nagyon szeretem a nyarat és a meleget is bírom..  azért engem is megizzasztott.
Ebédidőben sétálni szoktunk kicsit, most a főnöknőm férje döbbenettel az arcán kérdezte ebben az időben? Kimentek?  Érthetetlen volt számára, ha nem muszáj minek tesszük ki magunkat a napsütésnek.... Mi meg nevettünk és az ujjatlan ruhában a karjainkat a nap felé mutattuk, simítsa végig a meleg sugaraival.. de jó.. végre.

A suli persze tart és a lányok  szenvednek a melegtől, az egyenruhát nem kánikulára tervezték. Míg a kisebbeknek van könnyű nyári egyenruhájuk ami egy kis vékony kockás nyári ruhácska a nagyobbaknak nincs nyári vagy téli készlet mindig ugyanaz.  Zakó és harisnya...
 
Még három hét az iskola.
 Az évvégén sok tesztet írtak a gyerekek és véglegesíteni kellett milyen tantárgyakat akarnak tanulni és nem tanulni a következő évtől.
A mieink szabadultak a drámától és tánctól, művészet és zene órától. Érdekes, hiszen ők nagyon jók voltak ezekben mind. Régebben főleg,  mégis amikor keretekbe szorították őket utálni kezdték. Mindegyik dolog  alapvető feltétele a szabadság a szabad alkotás lenne,  különben csak kinlódás.. Alig várják már, hogy letehessék..
 Amúgy azokat a tantárgyakat kellett meghatározni amiből érettségizni akarnak, a kötelező angol matek alap  biologia kémia fizika és vallásoktatás mellett még négyet választhattak. Nem sok! Valami mindig kicsúszott amit még akartak volna. A tanárok szabályos marketinggel bombázták a jobb tanulókat, hogy az ő tantárgyukat tartsák meg... még nehezebbé téve a döntést.Végül ez is meglett. Jövőre nagyon más lesz az iskola nekik...
Aztán jött az ezer  évvégi teszt megírása igen komoly akár otthon egy felvételi vizsga, kódokkal és fényképpel jelzett kijelölt helyen ülve felügyelők církálnak a teremben... és csak tollat és cimkétlenített vizet vihet magával a versenyző...
Mondom, csak kilencedikesek!
De van másmilyen is...Pl.. Nekik kell saját maguknak egy kérdét feltenni egy adott témában, mint pl. környezet,  itt találni kell egy boncolgatásra megfelelő kérdést,  fejlesztés, szennyezés újrahasznosítás stb.. amit akarnak, van itt bőven!
 Aztán  kidolgozni, meghatározott oldalszámon, meghatározott óra alatt, a kérdést a problémát a lehetséges választ,  feltüntetve a forrásokat weboldalakat..
Nagyon komoly. És egyben félelmetes is. Mi hozzászoktunk a kérdezz felelethez, a mondjuk egy oldlalon hatszáz szóban fejtsd ki feladatokhoz. Ez több oldalas illusztrált színes dolgozat...És még a kérdést is ki kell találni először... és  beleszámít az érettségibe huszonöt százalékban... 

Hát ilyen a mi nyarunk mostanában sok tanulás kedves vendég és meleg végre.. legalábbis szerintem végre...

2015. június 26., péntek

Megjelent a könyvem...

Végre megtörtént, megjelent a könyvem.
Álneveztem magamat, és úgy adtam ki, de szinte hihetetlen, hogy ott van az adamobooks webboltban, éppen mint más, -  na nem mintha oda számítana, de pont Shakespeare mellett.. - Nagyon örülök. Annak is hogy mellette van, meg annak is hogy van egyáltalán...
Ez a blog nem az a blog amely az írásról szól, konkrétan de, de nem a könyvírásról.
Azért ide is le kell írnom, mert nagy esemény ez nekem, hogy ezt is megértem... könyvem lett!!

Hurrááá!


http://adamobooks.com/
Itt megvehető letölthető.. és olvasható.. de azt utána már  máshol is lehet.

2015. június 25., csütörtök

Reggeli séta

Szép reggeleken gyalog sétálok munkába. Nos ez nem teljesen fedi a valóságot, mert kevésbé szép reggeleken is gyalog megyek és nem is sétálok, hanem szedem a lábam.. legtöbbször.
  Mindegy a lényeg, az útamat elterelem a városból és a folyóparton folytatom. Szépek a reggelek, már ha szépek, a madarak dalolnak és a látvány is üdítő. Mostanában virágillat is lebeg a levegőben.
Tavasz izé.. nyár van.
A Folyócska keresztülfolyik a városon pontosan középen. Érdekes város ez a Grantham. Közepén egy nagy templom  áll, ahogy egy középkorban alakult városhoz illik,
Kép az internetről
mellette kocsma, ahogy kell, és  régi utcák, tudor kori házzal, majd  régi gimnázium ahova Newton is járt..  Eddig nem érdekes ok.
Mellette még mindig magánkézben lévő terület, na innen már az,  a folyópart mind két oldalán, legelők vannak. Nem nagy legelők, de vannak.. A város szívében. Pont.
Egyiken néha lovakat látni, a másikon néha marhákat.
Úgyértem szarvasmarhákat.
Utána folytatódik a város sűrűn épített utcákkal, sok sok zsúfolt egymásranövő kerttel.




Az utam a folyóparton a legelő mellett vezet. Szépen körbe van kerítve, léckerítéssel, szuperkapuval, ha a marháknak mégis eszükbe jutna akkor se tudjanak lelépni.
 A legelőn keresztül mehet bárki, a kapu nyitva van, ezzel megspórolhat ötven lépést legalább.
 Ha nagyon akar...
 Én ritkán vetemedem erre, mert az ösvény aknázott... esetleg jobb esetben csak sáros.
 Egyik reggel láttam egy lányt. Iskolába igyekezhetett az öltözéke alapján..
Úgy látszott a rövidebb utat választja a legelőn keresztül, telefonját nyomkodva meg is indult a kapu felé.
Aztán ott, megtorpant. A tehenek kint voltak aznap reggel, békésen legelésztek. A lány állt egy pillanatig, szinte érezni lehetett ahogy átgondolja a dolgot, merjen-e átvágni?
 Végül arra jutothatott, hogy a marhák békés növényevő állatok, csak szépen elsétál mellettük és kész. Elindult tehát, átment a kapun ment az ösvényen.
 Már nem nyomkodta a telefonját nézte a nagy állatokat. Az egyik megmozdult, a járda felé baktatott, ott megállt és mintha a lányra nézett volna.
Úgy láttam, arra bámul, és közben rágózik. Jó nagy marha volt...
A lány is megállt. Állt. Mintha egymást méregették volna, bár lehet hogy a marha mást nézett a lány biztosan őt.
Az egész pár pillanat volt csak, a lány megfordult és visszasétált, az ösvényen, ki a kapun és a rendes úton elindult megkerülni a legelőt. A marha még mindig ugyanott állt és utánabámult.
Én megértem ezt a lányt... Mert igaz, hogy ártalmatlan növényevő állat a marha.. de olyan nagy. És csak néz azzal a nagy szemeivel..




2015. június 21., vasárnap

Laár András est Londonban

Történt, hogy felfedeztem a Stage in London szinházat a facebookon.
http://stageinlondon.com/rolunk-about-us
Magyar előadókat hívnak meg. Nem jutott eszembe hogy mi is elmehetnénk, egészen addig míg Laár András műsorát nem kezdték ajánlgatni.
Ó nem először még akkor sem.
Viszont Ádám eléggé kedveli a műsorát, amikor mint Besenyő M I V István megjelenik .. mi tagadás  rendkívül vicces.
Szóval Ádám ajándékba kapott jegyeket a londoni előadásra. Tőlünk. És a mi jegyeinket is ajándékba kapta, hogy ne kelljen egyedül mennie. Na ugye micsoda rendesek vagyunk.
 A lányok hitetlenkedve kérdezték, és ott mindenki magyarul fog beszélni? Itt Angliában? Hihetetlennek tűnt számukra hogy ilyesmi megtörténhet.

 Kidolgoztuk az utazási tervet, mert az előadás egy szép vagy nem annyira szép de mindenképpen pénteki napra esett.
 Kicsit előbb eljövünk a munkahelyről, fájó szívvel persze, aztán a lányokat a sulinál felvesszük, mert ők nem akarnak hiányozni egy kicsit sem... és meg sem állunk Londonig.
Vacsora a kocsiban..

A helyszínről azt képzeltem valami kis kultúrház vagy előadóterem.. De ez az is, meg nem is.
Ez a  Szent István Magyarház.
Valójában az angliai katolikus magyarok központja, egy régi iskolaépüert amit átalakítottak.
A cél az alapításnál, ami még az ötvenes években volt, a magyarok közösségének erősítése és egymás segítése volt. Az eredeti központ a Notting Hillen alakult, de 2000 után olyan sok magyar érkezett Angliába, hogy nagyobb helyre volt szükség.
Akkor költöztek ebbe a házba. A földszinten egy háromszázfős előadóretem az emeleten kápolna és a lelkész lakása...

Kép az internetről
 Oadértünk. A ház előtt parkoló is van ami nagy szó ebben a városban, de telán máshol is.
 Nagy kopott barátságos épület, a bejárat felett magyar zászlót lenget a szél mellette Mária kép. Belépve barátságos a fogadtatás, oldalt büfé pogcsával és kávéval másik oldalon magyar borokkal..
A színpad valóban iskolaira emlékeztet.
 A közönség megtöltötte a nézőteret. Mindenki ismerkedett és beszélgetett ennyi magyar ember!! Még a lányaim is megjegyezték nagyon jó az atmoszféra..
A büfés kedvesen mosolygott és amikor elfordult sem olvadt le a mosolya, pedig sokan álltak jöttek mentek kértek ezt vagy azt.. vendégül látott nem csak kiszolgált.
Az előadást nem kell részletezni, valószínűleg semmi új nem volt benne amit ne láthattunk volna már valamikor a tévében, mégis annyira vicces volt hogy az arcunk megfájdult a nevetéstől...  Igen a lányoknak is... Elképesztően blőd és nagyon mulatságos.
Amikor még készültünk voltak kételkedő gondolataim azzal kapcsolatban, hogy a lányaim érteni fogják-e? A poénok nagy része szóvicc.
 Hát kérem értették.
 Nem mindet, pl  hogy a Sir Morton sír. Már 1789 óta. Azt mondjuk nem.  Mert az angol szavakat angolul olvassák ha magyar szövegben is látják. Neki ez sohasem sír... hanem szőr.

Kép az Internetről



 A legjobban a nyálon lőtt lány balladája tetszett nekik, ami csaknem húsz éves alkotás még a Galla énekelte a Hollószinházban.. de ez igazán nem számít, hiszen az előadás nagyon jó volt ez a Laár jól énekel.





Végül mint minden, ez is végetért. Még pár visszatapsolás KFT dalok... jó hangulat...
a Stage in London a születésnapját ünnepelte ezen a napon, ezért gyönyőrű tortát gurítottak be és a főszervező hölgy elérzékenyülve osztogatta a narancssárga krémes sütiket. Mi nem kértünk, és távozni készültünk. Na ekkor jött a neheze, a parkoló szépen megtelt és bár a hely elsőre elégnek látszott, a végére  mégsem volt elég.
 Na  mindegy nem lehetett kifordulni. Ádám bement hogy megtalálja a az akadályozó autó tulajdonosát, de reménytelen volt.
Próbáltam veszényelni, tudjátok hogy,  kicsit még jöhetsz..összezárom a kezem... nem vissza... jajj...
Hát ez nem működött. A másik oldalra is kellett volna valaki...
Akkor jött egy kis nő aztán egy fiatal férfi majd még mások, mire körbenéztünk szinte körbevették az autót a segítő irányitók és valóban milliméterekre a másik kocsiktól kisegítettek bennünket.
Hogy, a ház egymás segítésére bíztató atmoszférája hatott-e így, vagy nem, a benti jó hangulat folytatódott-e még az épület előtt is, hogy mindenki segíteni akart és segített is.... Ki tudja.
 Indulhattunk haza.. Szép este volt.