Piacon

Tegnap paicon jártunk. A Portobello road-i piac, A Notting Hill igen már megint.
De most kivételesen szombaton, mivel Ádám nem dologzott, és mindenki tudja, hogy igazán a szombati piac a nyerő...
Más is ezt gondolta. Vagy nem.
Viszont sok ember megjelent. Volt sok régiség, ékszerek könyvek, étkészletek, porcelán éjjeliedények, rózsásak, ezüstök, borostyánok csodásak és egyebek.
Egy asztalon karkötők halmozódtak, Angélám nézegette, ki volt írva, miből készült, de ő azt nem figyelte.
Ádám mondja nézd ezek szarvból készültek. Tehénszarvból.
Megyünk tovább, kis idő mulva Angi megszólal. Hát ezt én nem értem néhány ember miért készít ilyen gusztustalan dolgokat . Mint ezeket a karkötőket.
Kakából..mondja meglehetős undorral.

Nevetünk, és magyarázunk mire Angi mérgesen, : igen mert az Apa mindig lehagyja a szóvégét!

A Piac nagy, vagy hosszú, mindegy. Veszünk gyanús cukrosfánkot, muffint, melegszendvicset, ez nem gyanús.

London feliratú pulóvereket keresünk a lányoknak. Ez a divat, lehetőleg nekem való méretben. Nekik. Ha kell majd kölcsönkérhetem. Válogatunk, mert éppen nem mindegy milyen szinű, és az sem hogy, I Love London, vagy csak sima London esetleg Oxford a felirat. Ahol olcsóbb ott nincs a megfelelő szín. Anna a főkérdező, odaáll az eladó elé és nagyon udvariasan " Elnézést kaphatnék ebből lilát?" kérdezősködik tökéletes kiejtéssel. Persze aztán Magyarul tanakodunk hogy mi és merre. Mert lila éppen nins. Vagy lilla sincs, ahogy szebben hangzik azért.
Az eladó ránknéz, megkérdezi honnan valók vagyunk ??
Az arcán elismerés, és elragadtatva megdícséri Annát, milyen tökéletesen beszél ez a gyerek Magyar létére Angolul. Vártuk , azt mondja talán, hogy ő is Magyar, mert miért ne? De nem.
Lehet túristának látszottunk nagyon. Vagy mi a csudának kell nekünk ilyen pulcsi??
Végül lett. Sőt mindjárt magukon is hagyták próba után az érintettek, mert addigra már az idő hűlni kezdett.

Matrac csere

Annának szúr a matraca. Nem jó sehogy. Rugós. Vacak. Nincs mese kell egy új.
Szemben nem messze van egy bolt bútor nagyker, kisker formában, de szerencsére matracokat azért árulnak.
A közelsége éppen nem hátrány.
Az utcán a bejárat mellett antiknak látszó tükörseregben nézhetjük magunkat, a keret nagyon tré. Lehet éppen az antikolás folyamatát figyelhetjük, ( persze amíg nem magunkat nézzük, ) a tárolást tekintve. A szitáló esőben könnyen antikolódnak a dolgok.
Mi lányok, csak nézünk, a matrac üzlethez valami erős férfiember is kell.
Kicsit később. Ádám és a lányok hoznak , egy szép kékmintás matracot, talpig nájlonban. Ágy kipakol, lepakol állatsereglet kilaklotat...matrac bont.
Gyere csak! Ez foltos! Nahát ez nem is új...
A fenébe. Minden vissza. A bolt már bezárt.
Másnap visszaséta. Nem nem használt, csak ez volt a kiállítási darab, biztos megázott(??!!) adtak egy másikat. Na ez végre szép. Végülis esik néha erre az eső.
Ezzel már minden renben a tegnap kilakoltatott állatseregleten átbotladozva betelepítjük az új matracot. Csodás.
A lányok meg?
Nos ők ülnek a régi matracon a sötét előszobában, merthogy minden villanyt lekapcsoltak..( anya te úgyis csak telefonálsz, nem kell neked villany...és kempingeznek, vagyis zseblámpával szórakoznak és közben bon bont eszegetnek. - csak ha valaki nem tudná milyen is az a kempingezés. Hát ilyen.

Mert kaptunk egy jó kis bonbont. Majdnem fél kiló. Vegyesen.
Ja, hogy kitől? Hát tőlem. A Somerfield-ben féláron volt, és néha kell egy kis csokoládé a túléléshez. Vagy a kempingezéshez.

Heti dolgok

Az időm valahogy kevés lett. A tanfolyam, igen az tehet az egészről.
Sőt, a szavak sem azok már amik voltak. Sőt némelyik egészen mást jelent mint eddig gondoltam.
Szótározok, segítőkész életem párja is éjszakai műszakban. És meglepő jelentések vannak, időnként teljesen ellentétesek. Van ilyen.
Azért haladok, erősen küzdök. Nem csak az anyaggal, az idővel is.

Aztán a csajok.
Angélám zongorázni tanul. A második leckéjén van túl.
Szólok neki, Angi gyakoroltál már?( Nem nincs zongoránk, csak ilyen kis szintetizátorféle, egyenlőre az is megfelel.)
Nem, mert nem találom a kottám! Kiabál a másik szobából.
Biztosan ott van ahova tetted, kiáltom vissza az ide passzoló választ.
Mire ő, nem!
Hanem?
Meg kellene már venni!!!

A hétre hirdették a "Keresztül az Országon" című futóversenyt. Naná hogy az én kettőm benevezte magát. Edzés, ebédidőben a parkban.
Kétszer volt. Egyszer esett, és öt fok volt, egyszer nem és csak kettő.
És sár. És víz, És hideg. Mondtam ezek után a versenyre már ne menjenek el, jó hogy az edzést túlélték.
De nagyon akartak menni.
Én meg nagyon nem hagyhattam. Menjenek az Angolok, ha már így kibírták találni a februári terepfutást.. Angol hü...akarom mondani ridegtartók.
Tehát be kellett vetni valamit a megakadályozására ,számító módon.Hogy még se akarjanak menni annyira. Mert az azért jobb, mint csak úgy nem engedni.
Hogy éppen üti a pom-pom-ozást, és arra sokkal nagyobb szükségük van...Ez az..

És az adott napon, az eső egész nap esett és ,hideg is volt eléggé, és bár nem hiszem hogy ez nagyon zavarta volna a szervezőket. Engem igencsak zavart. Még így is, hogy futni nem kellett.

Kesztyű

Édes Angélám elveszítette ma a kesztyűjét.
És melyiket veszítetted el? kérdeztem tőle
Hát az egyiket! Mondta Ő.
Nem a másikat ?
Nem! Nézd az itt van!!

És én is elvesztettem ma a kesztyűmet. Az egyiket.
A másik itt van!!

Tanulni jó

Régóta áll a vonatom egy mellékvágányon. Persze ez nem olyan ritka, főleg ha az ember külföldön él. Vagy gyereke van. Vagy mindkettő.

Persze, hogy nem a szakmámban dolgozom, és ugye hogy senki de senki nem válaszolt a százszámra elküldött önéletrajzomra, amiben kiemelem, micsoda professzionális, és magasanképzett vagyok. (khm khm.)

Eldöntöttem, miután már eleget paráztam, tanulok. Kinéztem. Jelentkeztem .
Gyorsan mielőtt meggondoltam volna magam aláírtam a szerződést.
És a a havi részletfizetési kötelezvényt.
Aztán meghallgattam az üzletkötőt vagy minek nevezzem, mennyire hálás leszek majd neki meghívom majd vacsorázni, és üveg borokat fogok neki ajándékozni.
Most beérte egy pohár áfonyalével is.
Annyira jó lesz nekem. Meg a gyerekemnek. Meg a férjemnek is. Tényleg ő nem akar jelentkezni??
És ha a majd a kezembe lesz az oklevelem?? -amit csalogatóan meg is villantott előttem üres állapotban mind a kettőt ilyen lesz neked is ha... és majd a nevem után irhatom majd azt hogy. ICB. Akár a doktorok. Igaz azok két betűt írnak és előre. De mindegy ez nemzetközileg elismert, és kész.
És hogyan fogom majd a jobb állásomat elfoglalni és hülyére keresni magam. Mindezek után.
Mert hiába, akármilyen a mostani Magyar képesítésem rá se néz egy brit főfőnök. ( sajnos ez igaz) De majd!

Mert ő mennyire hálás a szüleinek hogy jó oktatásban részesült. és most könnyű tiszta munkát végez sok pénzért.
Nos ahogy a tandíj összegét elnézegettem, biztos is.

Ez egy otthon tanulós internetes iskola, nem sokára meg kapom a jelszavam, a könyveket, a softvert, és ha készen állok, beléphetek a virtuális osztályterembe.
A tanulás tőlem függ, ha nagyon szorgos vagyok hamarabb is végezhetek, vagy ha nem később is.
De a vége egy nemzetközileg elismert szaképesítés, amivel esélyem van valami jobb munkára.

Nosza.

Aztán a munkahelyemen is elmeséltem mire adtam a fejem.
Nagy újság volt nekik, és rögtön mindenki bíztatott.
Milyen jó tanulni mondják, és így lesz majd egy ennél jobb állásom is bíztatott a főnököm is. Semmi látható irigység, csak támogatás pozitív hozzáállás mindenkitől.
Segítenek is, vigyorogtak. (sajnos a téma szagát se érezték még soha, de ha tudnak azért szívesen....
Aztán gyorsan ráugrottak a számítógépre és ötből három a főnöknővel az élen mindjárt rákattant a mit tanulhatnánk programra, és jelentkeztek is.
Az egyik ékszerkészítőnek, a másik varrni, a harmadik virágkötésre...
Mert tanulni nagyon jó.

Suli dolog

A lányok sulijában új rendszert szeretnének. Előre a jövőbe! A házi feladatot ezentúl a számítógépen kell megcsinálni.
Az iskolának van egy oldala, ahova minden gyerek a saját jelszavával jut be, leginkább a saját osztályába. Szerencsés esetben. Itt megnézheti mi a lecke, és meg is csinálhatja.
Eddig errefelé nem volt sok a lecke, hetente egyszer kaptak egy adagot, egy oldal matekot egy oldal nyelvtant.
Most kicsit több lett. És ráadásnak belépett a természettudomány is a csoportba, és a dráma. Mint lecke.
Dráma van.
Ki kell választani egy verset, meg kell tanulni, és elő kell majd adni, ahol számít a mozgás is. Nos egy versnél? Karmozgás...lábmunka.... szemmozgás...Három hét alatt kell benyesni a költeményt.
Természettudomány? A környezet formáit tanulmányozzuk. Pl. a fák törzse hengeres. Esetleg.

De az egész nem olyan rossz, ha már számítógépen kell, saját fiók, és jelszó, és ott kell elküldeni.Közben lehet levelezni az osztálytársakkal is rendszeren belül.

Nos ez a mostani leckefolyam még papíron is jött, és még akinek esetleg nincs hozzáfáráse az ezután is kaphatja papíron a cuccost.

A sulirendszer egyre jobb, fennt vannak az iskolai munkák, megnézhetem, én is kaptam jelszót. Vannak fényképek, sőt videófelvételek is.
Nos kérem ez a jövő. Vagy már ez a ma.

És megint a hó

Mrs. Gartelnek nincs szerencséje. Ő a lányok sulijában a gondnok. Nos gondolta, hogy ha már egy hét eltelt a hóesés óta, és az a fránya hó nem tudott elolvadni akkor most már tennie kéne valamit.Ha a természet nem akkor ő lesz kénytelen eltakarítani az udvarról a havat, legalább egy részéről. Mondjuk egy nagyszobányit. Hogy a gyerekek végre ne az irodán keresztül járjanak be a suliba.
Így aztán tegnap délután neki állt, a nagy fehér anyag ellapátolásához. Jutott is valamennyire, de sajnos, az eredmény láthatatlan maradt. Éjjel, reggel, délelőtt, ugyanis megint havazott.
Hát szerintem innen ered, hogy ezek az Angliai népek nem lapátolnak, mert minek. Úgyis esik másik mindjárt? Ha nem akkor meg majd a természet megoldja. Ha máskor nem majd tavasszal.Vagy a jövő héten. Vagy majd lesz valami.
A sulik azért kinyitottak.
Csekkoltuk is reggel az internetet mi a helyzet? Nyitva? Zárva? A lányok sulijának a honlapján ezt írták a havazás ellenére nyitva.
Tehát elcsúszkáltunk.
Igaz a tanárok fele nem ért be, egész nap se, ezért önkéntes anyukák játszottak a gyerekekkel tanulás helyett. Hol bent, és hol kint. Építettek egy tucat hólényt. Hóalient, hópingvint, hónyulat...
Nagyszerű volt. És még korábban is hazajöhettek. Volna. Ha szóltak volna. Így viszont nem. Csak többet játszottak az udvaron.
Azért hoztak egy levelet, hogy a holnapi nyitvatartás egyáltalán nem biztos, tartsuk a fél szemünket az interneten, a suli honlapján.