Jogsicsere

Lejár a jogsim nem sokára, meg kell hosszabbítani.
Az otthon Magyarországon töltött nagyon értékes időmet nem tölthetem ezzel.

Tehát csináltassuk itt. A módja, hogy egy papírt kell kérni a postán, azt kitölteni. Nem kell orvos hozzá, mivel még nem járt le, csak saját bavallás látom-e a rendszámtáblát 20,5 méterről.
Látom. X
Ja fénykép is kell, nem mosolygós, és ne legyen traktor a háttérben és más se.
Ha kitöltöttük és a fénykép is megvan akkor tessék a nyomtatványt elküldeni a meglévő jogsival, és az útlevéllel amivel igazolom magamat, a hivatalba.
Illetve abban az esetben, ha mondjuk egy városi, vagy parlamenti képviselő igazolja a személyazonosságomat akkor elég ha ő ad egy igazolást és aláírja a fényképem hátoldalát.... na akkor nem kell útlevelet küldeni...
Na ilyen ismerősöm éppen nincs, sajnos vagy sem, de az útlevelemet sem akaródzik elküldeni. Mert az angol ügyintézők fürgeségét nézve vannak kételyeim. És én júliusban haza szeretnék menni! Nagyon.

El is döntöttem nem adom fel az útlevelemet, hanem elmegyek az irodába személyesen,mint annak idején Ádám, ott majd csak lefénymásolják ami kell nekik, leperkálom a díjat és minden sínen van máris. Igaz A környező városokban van iroda, de Granthamban pont nincs. Kinéztem hát Peterborough-t mint a legközelebbi és vonattal legkedvezőbben megközelíthető irodával rendelkező helyet.
Tehát szerdán munka után elindultam.
Nem volt gond, a vonat pár percet késett, viszont gyors volt nagyon.
Az irodát is megtaláltam, sor sem volt...csak hát az útlevelemet mégiscsak ottfogták. Kell. Nem nem fénymásolják, és ne aggódjak majd visszaküldik három hét múltán. Időben megkapom, hát mégis mit gondolok? Oda van írva 15 nap... Hiába minden szó. Mit tehetek?
Reménykedhetek.
Anyagilag amennyibe jött, annyi lett volna elküldeni is a papírokat, tehát ha úgy nézzük személyesen kézbesítettem a küldeményemet amivel most jól kiszúrtam a királyi postával.
Végeztem.
Hazafelé vettem hát az irányt, a város nagyon szép, átsétáltam a főtéren, ahol működtek a szökőkutak, az a gyerekeknek való beleugrálós fajta, a nap is sütött, igaz csak 15 fok volt, de sütött.
Irány a vonat. Bemegyek az állomásra tömeg vár. Nem engem.
Nézem a kijelzőket A mi városunk neve sehol sem szerepel. Nem hiszem el. Csak megy vonat Granthamba. Az internetes emlékeim szerint fél óránként megy legalább.
Nézelődök, sok az ember, de egy sem vasutas. Az azért látszik.
Kit kérdezzek meg? Itt még beléptető kapu sincs, mert ott legalább állna néhány alkalmazott, itt Peterborough-ban nem áll.
Bementem hát a jegyirodába ahol egy kedves két centis műszempillát viselő nőci megszánt, és megmonta a Liverpooli vonattal kell mennem, ami ugyan nincs kírva, de tíz perc mulva indul az 5-ről. Mosolygott, a műszempilla kicsit akadályozta a pislogásban.
Na köszi. Kicsi kevergés és leérek az ötödik vágányhoz. Sok sok ember itt is. Kiírva az van innen Iverness-be megy a vonat majd húsz perc múlva. Mellette a négyesen Edinborough-ba megy majd a bennálló szerelvény. Granthamról nincs említés, se írásban se szóban. Liverpoolról sincs.

Ácsorgok én is beleolvadva a tömegbe. Nézelődök, az emberek is érdekesek, de leginkább az Edinboroughba készülő vonat első osztályú kocsiját látom, ami tele van.
Mint egy film, amit rögtön túlrendezettnek mondanék.
A kocsi minden helyén ülnek, ingújjra vetkezett nyakkendős üzletemberek. Előttük az asztalon nyitott laptop. Mindegyik előtt. Az emberek szemmel láthatóan nagyon elfoglaltak, nem bámuldoznak mint én, a világ nem érdekli őket. Dolgoznak. Erősen dolgoznak.Esetleg telefonálnak és számítógépeznek egyszerre. Közben meg utaznak Skóciába. Én egyenlőre nem utazom sehova csak nézek.
A vonat második osztályán már rendes ruhában ülnek a hétköznapi emberek, és nem dolgoznak, legalábbis nem látszik.
Az ötös vágányra bejön végre egy vonat, az Ivernessi. Kérdezem az egyik utast aki éppen felszállni készül,- amúgy jó pillanat a kérdezésre,- s ez bár nem Liverpooli, de hát sohasem lehet tudni,- ez- e az ami Granthamba megy, nevetve közli, ez aztán nem. Ah bocs.
Kiírva még mindig semmi, kezdek elveszetté válni.....Az Edinborough-i elrobog, és végre megjelenik egy kiírás, a négyesre jön a Liverpooli vonat ami itt majd megáll és végre felviláglik a felirat a képenyőn Grantham. Csak húsz percet késik és én a vonaton ülök.
Végre.
Ez az egész utazási mizéria az ellenség megtévesztése miatt van. Ha nem beszélsz angolul, akkor vesztettél, és csak nagyon nehezen juthatsz el bárhova. Vagy nem és kész.
De ha beszélsz akkor is csak nehezen.
És most várom az új jogsimat. És az útlevelemet is kérem vissza!!!