Skegnessben

Süt a nap ezerrel, itt a lányok barátnője Londonból....menjünk hát valahova! A választék, Hull az akváriummal,
- leszavazva,
strand a közelben 26 fokos melegített vízzel,
- fontolóra véve, de a barátnő nem tud úszni, leszavazva...
Skegness a tengerpart! Az igen..
Ádám mondta ez a szombat nagyon meleg lesz, tömeg lesz...
Na mindegy menjünk oda ha annyira akarnak!

Bepakoltam, vizbeszaladgalásra építve három pót rövidnadrágot pólót.
A kezembe akadt pulóveren elgondolkodtam...ha a péntekihez hasonló nyár lesz akkor csak visszük de minek...aztán azt is elraktam.

Reggel időben indultunk, a kocsiban kánikula.
Bostonnál dugó, ja és valami jótékony célú biciklitúra , hogy honnan indult nem tudtuk, de egész úton Skegnessig kerülgettük a résztvevőket..

Végre odaértünk.
Kiszálltunk....a jeges szél rögtön nekünk támadt..
Lecuccoltunk a partra, ahol jó sokan voltak már, de a szél ha lehet még nagyobb volt. Nagy nehezen felállítottuk a fél sátrunkat.
Hiszen a tengernél mindig fúj a szél bíztattuk magunkat, majd a sátorban jó lesz, hiszen süt a nap meleg lesz ha lefekszünk a szelet sem érezni...annyira.
Nosza! De a sátor repülni akart, a gyékények is repülni akartak és a takarók is... végül állt a sátor, de nem sokáig mert a széltől lefeküdt.
A lányok elmentek mulatni a vidámparkba, vettek karszalagot, amivel egész nap annyiszor ülnek fel mindenfélére ahényszor akarnak, tudnak, bírnak... ettől fogva csak enni jöttek vissza.
Mi meg elmentünk, hogy ahogy láttuk másoknál szélfogót vegyünk. Vagy széltörőt ami a hivatalos neve. Ez négy seprünyélhez rögzített kb 70 cm széles csíkos rafia anyag.
Az egyik bazárban találtunk, de persze ne vegyük meg az elsőt keressünk még.
Nem láttunk sehol. De aztán mégis.
Hol máshol, mint egy könyvesboltban. Kicsit csodálkoztunk de aztán beláttuk, enélkül nem lehet olvasni a parton mert a könyvet elviszi a szél. Jogos a két pont.

Tehát vettünk, és levittük a partra. Nekiálltunk beüzemelni. Mondhatom a szél nem segített túlságosan ebben, és a széltörőnk is inkább vitorla lett volna.
Igaz nem nagy karrier a parton családokat védeni a széltől... nem is nagyon sikerült a botokat lebökni a homokba.. Ádám nyomkodta csavarta, ütötte a papucsával, szúval küzdött rendesen, mig egy kicsi dundi kislány odasétált egy gumikalapáccsal a kezében és felajánlotta...na így már jobban ment.
Mint kiderült a mamájával volt, akik tegnap éppen így jártak mint mi és beszereztek egy kalapácsot, amit jószívvel kölcsön adtak nekünk..
Végre jól megérdemelten beheveredtünk a magáhoztért félsátrunkba napozni. Jól be is kentük magunkat, mivel a nap igen erősen sütött. Eddig. Mert ahogy letelepedtünk jönni kezdtek a felhők. Ádám mondta is semmire sem volt jó a bekenekedés, mint hogy a homok ráragadt a bőrünkre. Mondtam neki, akkor valamire mégis jó volt, mert máshogy nem tudta volna ilyen klassz egyenletesen magára ragasztani a homokot...

A közelben virágzó üzletként csacsigolni lehetett a parton, a csacsik, szépen felékszerezve várták hogy összejöjjön az egész csordára való csacsigolni vágyó aztán együtt sétáltak egy kört a parton. Érdekes látvány volt, ahogy mentek, mivel egészen apró gyerekek voltak az utasok, mind mellett ott sétált az anyuka ugrásra készen hátha lepotyog a csemete, így a menet a sok csacsi, a sok szülő és a csacsigazda együtt sétálgatott.
Látszott a gazdi szereti a csacsikat leült közéjük a földre, a csacsik odagyűltek köré ő meg megbeszélte velük az üzletet. Mi másról tárgyalhattak??
A nap végén láttam ahogy elvonultak, szépen az autósávban haladt az egész csacsicsorda, besoroltak a körforgalomba a csacsik nyakában csengettek a kiscsengők...elügettek.


Mivel a nap végleg elbújt, elmentünk sétálni. Bejártuk a kis utcákat, nézelődtünk az üzletekben, vettünk pár pulóvert...
A lányok még mindig jól voltak. De azért hat körül begyüjtöttük őket és elindultunk haza. Addigra a part szinte teljesen kiürült a homok belepte félig a cuccot.. a szél még gorombább lett, a hőmérséklet elérte a 13 fokot..
Nyolc körül már itthon voltunk. Este nem volt éjfélig vihorászás a gyerekenél, beájultak...Végül is azt hiszem a tenger meglétét csak messziről nyugtázták.
Érdekes egy barátnő jelenléte mennyire megváltoztatja a lányokat.