Az iskolában a lányoknak megint helyettes tanár volt. Nem szeretjük, vagyis nem szeretik , mert a helyettes sohasem tudja mit tanítson nekik, unalmas a nap ilyenkor, a helyettes tanárok nemigen tudják feltalálni magukat.
Kivétel most. Mindegy mit tanultak, a helyettes végre nem tipródott.
A feladat az volt, hogy a Piroska és a farkas című mesét írják át úgy, hogy kiderüljön a farkas nem gonosz. Különböző változatok születtek.
Ez a lányaim meséje:
Volt egyszer egy piros ruhás kislány aki elment, hogy meglátogassa a beteg nagymamáját. Anyukája pakolt mindenféle finomságot a kosarába. Ment a kis Piroska az erdőben cipelte a nehéz kosarat. Meglátta ezt a farkas és futni kezdett a kislány után, hogy segítsen vinni. Látta, hogy nagyon nehéz és a kislány alig bírja. Közben odaértek a nagymama házához Akkor amikor éppen az ablaknál mentek, ami nyitva volt, farkas hirtelen és véletlenül megbotlott egy botban és elkezdett zuhanni, befelé az ablakon. A nagymama ágya az ablak alatt volt. A farkas esett befelé nyitott szájjal mert sikítani akart, a mama meg pont bement a szájába és megakadt a torkán. Szegény farkasnak le kellett akkor már nyelnie, ha nem akart megfulladni.... Egyszerűen nem tehetett mást.
Aztán nem tudni biztosan mi történt de a vége, hogy a mama belülről kivágta magát a farkasból, mert nála volt a varrókészlete kisollóstul...
És mint kiderült helyettes tanár ide vagy oda, rendhagyóan vidám nap volt.
Történelem, még mindig a második világháború.
Ennek kapcsán, beszélgetés a munkahelyemen.
Kérés a főnökhöz. Sharon vihetnék haza pár dobozt? Persze vannak ott mutat egy nagy halomra a kisfőnök....őő kisebbeket ha lehet lányoknak kell a suliba. Persze van olyan is. Mit csinálnak makettet? Nem---gázálarcnak kell. Pénteken evakuálják őket.
???
Pénteken a gyerekek eljátszák azt amikor Londonból a gyerekeket vidékre telepítették a második világháborúban a bombázások elől.
Pénteken kb. korhű ruha kell, ami a gyerekek szerint barna nadrág és fehér ing esetleg valami zakó vagy mellény féle.
És a cetli a nyakukba a nevükkel és még pár adattal a doboz a kezükbe.
Hát erre kell a papírdoboz. Akkora amibe egy gyerekgázálarc belepasszol. Nem is tudom mekkora. Régen múzeumban láttam csak ilyet.
Én naív azt hittem uzsonnás doboz.
Lányaim: De anya! A gáz maszknak kell! Azt mondják gáztámadás, mi meg elővesszük a szendvicsünket...
Nevettünk. De ez az egész nem is vicces. Sőt félelmetes.
El sem akarom képzelni mit érezhettek akkor az anyukák amikor el kellett küldeniük a gyereküket valahova idegenekhez. Vagy mit érezhettek a gyerekek...Most csak sétálnak egyet és beszélgetnek a múltról.
És igaz ez nem London itt, ez az a hely ahova küldték a csemetéket és nem ahonnan. De kicsit átérzi mindenki...borzasztó a háború.
Negatív példával nem operál a pedagógia! Persze valahogy ezt is el kell magyarázni, pl.: egy múzeum
VálaszTörlésÉrdekes, nemrég olvastam egy könyvet, abban épp arról volt szó, hogy vidéki kuriákon hogy éltek a háboru alatt és hogyan fogadtak be gyerekeket, felnőtteket, családokat, milyen volt együtt az élet. Szomoru, szép. Nem is tudom, kell ennyire élethünek lenni a megemlékezésnek? Igazán nem tudom, mert jó, ha szembesülnek a gyerekek azzal ami volt, de ennyire? Ez kb. nekem olyan, mint amikor mindenféle bevezető nélkül elvitték Katámat egy belga koncentrációs táborba, és ott jött rá a gyerekem, hogy hol is van (elfelejtetették közölni a tanárok, utólag bocsánatot is kértek). Az én lányom sirógörcsöt kapott, két napig nem tudtam összeszedni. Mert hát ez sem való mindenkinek!
VálaszTörlésvolt valamelyik évben errő egy műsor, most sehol sem találom, de már akkor nagyon érdekesnek tarottam, hogy ezzel foglalkoznak a tévében. BBC volt, természtesen és gyerekeket vittek le mai elkényesztetett kölköcskéket, hogy megismerjék, milyen volt akkor a háború idején gyermeknek lenni. Ha megtalálom, megmutatom, érdekes volt, szerintem kell ilyen is, hogy beleépüljön az emberbe. Szomorú ez, de talán emlékezni segít és megismerni is!
VálaszTörlésKedves Szélrózsák, nincs választás, ez van.
VálaszTörlésKedves Csilla, igen itt is utaznak a középiskolások amikor tanulják ezt a részt, talán éppen oda ahol a te Katád volt, Belgiumba egy koncentrációs táborba. Azért nagyon kegyetlen, hogy meg se mondták nekik hova mennek?
Kedves Euthymia, láttuk azt a műsort amit említesz a CBBC-n adták. Igen érdekes volt. Azért így másnak látszik mint ami akkor igazán lehetett. Szerintem is fontos a megismerés az emlékezés. A lányok ezt a kivonulást nem érzik tragikusnak. Az egyéb képek és a film amit néztek a Csíkos pizsamás fiú, az nagyon megrendítette őket.
MIndenesetre nagyon alaposan veszik az anyagot a suliban, a holnapi nap nem csak kivonulás lesz, hanem katonák, fiatalok és veteránok jönnek az iskolába, hogy a háborúról beszéljenek.
Gabikám !!
VálaszTörlésAzt gondolom, jobban fognak emlékezni rá, mintha csak a tankönyvből felolvastak volna egy történetet. És emlékezni és elgondolkodni muszáj, hogy felnőve eszükbe ne jusson háborúzni !!
Kedves Babikám, igen emlékezni kell.Egyetértek veled.
VálaszTörlésSzerintem is nagyon hasznos.
VálaszTörlésKedves Erika! Igen valahogy beszélni kell róla, a rossz oldalról is. Szerencsére, a gyerekek jól vették. Különben meg, örülök neked, és klassz a blogod!
VálaszTörlésköszönöm, a tied is nagyon jó! Tegnap (mostmàr tegnapelőtt) bukkantam rád. Írás közben néha lavírozok a neten. kíváncsiskodok! ;)
VálaszTörlésA gyerekek néha többet bírnak, mint ahogy azt mi gondolnánk. Nem kéne félnünk mindig, de mi màr csak ilyenek vagyunk, anyukák. :) Néha én magamra szólok, hogy bízni kell benne. :)
Kedves Erika Köszi aranyos vagy!
VálaszTörlés