2015. június 25., csütörtök

Reggeli séta

Szép reggeleken gyalog sétálok munkába. Nos ez nem teljesen fedi a valóságot, mert kevésbé szép reggeleken is gyalog megyek és nem is sétálok, hanem szedem a lábam.. legtöbbször.
  Mindegy a lényeg, az útamat elterelem a városból és a folyóparton folytatom. Szépek a reggelek, már ha szépek, a madarak dalolnak és a látvány is üdítő. Mostanában virágillat is lebeg a levegőben.
Tavasz izé.. nyár van.
A Folyócska keresztülfolyik a városon pontosan középen. Érdekes város ez a Grantham. Közepén egy nagy templom  áll, ahogy egy középkorban alakult városhoz illik,
Kép az internetről
mellette kocsma, ahogy kell, és  régi utcák, tudor kori házzal, majd  régi gimnázium ahova Newton is járt..  Eddig nem érdekes ok.
Mellette még mindig magánkézben lévő terület, na innen már az,  a folyópart mind két oldalán, legelők vannak. Nem nagy legelők, de vannak.. A város szívében. Pont.
Egyiken néha lovakat látni, a másikon néha marhákat.
Úgyértem szarvasmarhákat.
Utána folytatódik a város sűrűn épített utcákkal, sok sok zsúfolt egymásranövő kerttel.




Az utam a folyóparton a legelő mellett vezet. Szépen körbe van kerítve, léckerítéssel, szuperkapuval, ha a marháknak mégis eszükbe jutna akkor se tudjanak lelépni.
 A legelőn keresztül mehet bárki, a kapu nyitva van, ezzel megspórolhat ötven lépést legalább.
 Ha nagyon akar...
 Én ritkán vetemedem erre, mert az ösvény aknázott... esetleg jobb esetben csak sáros.
 Egyik reggel láttam egy lányt. Iskolába igyekezhetett az öltözéke alapján..
Úgy látszott a rövidebb utat választja a legelőn keresztül, telefonját nyomkodva meg is indult a kapu felé.
Aztán ott, megtorpant. A tehenek kint voltak aznap reggel, békésen legelésztek. A lány állt egy pillanatig, szinte érezni lehetett ahogy átgondolja a dolgot, merjen-e átvágni?
 Végül arra jutothatott, hogy a marhák békés növényevő állatok, csak szépen elsétál mellettük és kész. Elindult tehát, átment a kapun ment az ösvényen.
 Már nem nyomkodta a telefonját nézte a nagy állatokat. Az egyik megmozdult, a járda felé baktatott, ott megállt és mintha a lányra nézett volna.
Úgy láttam, arra bámul, és közben rágózik. Jó nagy marha volt...
A lány is megállt. Állt. Mintha egymást méregették volna, bár lehet hogy a marha mást nézett a lány biztosan őt.
Az egész pár pillanat volt csak, a lány megfordult és visszasétált, az ösvényen, ki a kapun és a rendes úton elindult megkerülni a legelőt. A marha még mindig ugyanott állt és utánabámult.
Én megértem ezt a lányt... Mert igaz, hogy ártalmatlan növényevő állat a marha.. de olyan nagy. És csak néz azzal a nagy szemeivel..




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése