2015. július 8., szerda

Newton almája

Szeretjük az almát.Mondhatjuk.
 Mondhatjuk még azt is, hogy naponta egy alma az orvost távol tartja.. és még angolul is mert úgy is létezik ez a mondás... Aztán ez vagy igaz vagy sem, az almaszeretetünkön ez már nem változtat.

Az almák viszont észrevétlenül változnak. Múltkor olvastam egy fejtegetést arról, hogy a mai almát már nem is ajánlják, úgy mint nekünk még gyerekkorunkban, hogy megtisztítja a fogainkat mondjuk ha az uzsonnánkat egy almával fejezzük be az felér egy fogmosással... Nem.
 Manapság az almák túl édesek, túl sok cukor van bennük... Vagyis nem tisztítja, rontja. a fogakat. Ki gondolná...
Na ez is eszembe jutott, amikor Newton almájáról hallgattam történetet, mert az az alma ami az ő fájukon termett már réges régen kikopott a kedvencek közül.. miután fanyar és savanyú termése már nem a mai édes ízlésnek megfelelő.

A történetet az almáról Newton szülőházának almáskertjében hallgathattam.
Mert úgy alakult, hogy  a melegünk meggondolta magát és visszaosont oda ahonnan idehurcolták. Van ilyen. Újra angol nyár van. Végülis mire számítottunk..
Mi pedig, hát persze, menjünk kirándulni ha nyár van, akármilyen is, mutogassuk meg a környéket és a látnivalókat a vendégünknek.
.
Kép a netről


Kis ház áll város melletti falu szélén.. micsoda szép kis szó sor... Ez Newon szülőháza.
A Newton család birkatenyészésből élt és a házat olyannak mutogatják amilyen az ő idejükben ezerharszázhatvanas években lehetett.
Nekem tetszenek a méter vastag falak, el is tudom képzelni hogy az ablakba be lehet ülni úgy teljesen és kényelmesen... tetszik a gyékénnyel borított padló is, a falba szerkesztett szekrények. Anginak is teszett rá is szóltak, hogy ne nyitogassa.
 A házban nincs túl sok látnivaló amúgy, csak egy öreg ház, és  persze négyszáz éves bútorok, egy kis dolgozószoba, műkönyvekkel. Konyha  is van, korabelinek mondott edényekkel tűz(rakó)hellyel, műételekkel műsüteményekkel, receptleírásokkal és  egy fellógatott kitömött nyúllal..
 Érdekes megjegyezni, hogy a víz nem volt az ezerhatszázas években  túl tiszta, ezért sört ittak leginkább, saját készítésűt, még a gyerekek is, és  a süteményeket rózsavízzel készítettték amit Newton néni készített rózsaszirmokból...
Minden nagyon érdekes. De irány a fa. A híres almafa. Na menjünk. Nézzük már.
Szerencsénk volt, egy kedves idegenvezetőt is kifogtunk aki a fáról és persze Newtonról mesélt nekünk.
 És íme elérkeztünk az almához.Végre. Nem, nem adtak, amúgy sem érik még, az ajándékboltban fa változat azért mindig vásárolható...
És jöjjön akkor a sokat mesélt történet.
Newton a gyümölcsöskertben a fa alatt üldögélt amikor mellette lepottyant egy alma. Nem a fejére esett állítólag, ahogy egyesek azt híresztelik, hanem mellé.Nem a feje mellé, vagyis de, egészen mellé.
 Elhibázta a fa.
Ezen Isaac elgondolkozott a pottyanáson, nem az elhibázáson, és megalkotta a Gravitációról szóló elméletet.

De honnan tudhatjuk, hogy ez az egész történet nem kitaláció?
Hiszen eltelt azóta majdnem négyszáz év, és nincs az az almafa ami eddig élne, mégis azt mondják ez itt az.  Ez gyanús.Az almapotyogós sztoriról nem is beszélve.
Mint Arkhimédész meg a fürdőkád.   (ha valaki nem ismerné:  https://www.youtube.com/watch?v=Ark_g69d0As )

Az idegenvezetőnk tudta a választ. Sir Isaac Newton idős korára igen elismert és köztiszteletben álló személy lett.
Gyerekkorában nem volt az, ezt azért hozzátehetjük, mert a rábízott lovat a városban felejtette, és egyszer addig nézett a napba amig bírt utána három napig vak volt...  Furcsa gyerek volt.
Ezek a dolgok aztán elmúltak miután felnőtt  és komoly tudóssá vált. (Cambridge-ben végzett)
Annyira komoly lett, hogy életét elmesélte egy életrajzírónak.. (ki másnak,) aki lejegyezte.. persze.
Na szóval ő Sir Isaac saját maga mesélte az alampotyogós történetet először. Így kelt szárnyra.
 Aztán  Newton halála után, mivel köztiszteletben álló személy volt életében, mondtam, szóval a háza hamar emlékhellyé vált.
És az almafa mint  fő résztvevő a nagy tétel megalkotásában látványossággá változott..

 Aztán ezernyolcszázhúszban körülbelül, a fa egy vihar után kidőlt.
Na igen akkorra már elmúlt kétszáz éves...
 Szépen levágták a maradékot és maradt a tönk.

Kép a netről



 
Egyszercsak, a gyökérből új fa hajtott ki! És ez az, amit most körbekerítve védelmeznek, ami még fajtája egyik utolsó életbenlévő tagjaként áll. Na jó majdnem áll, inkább fekszik.. a tönk is látható ha a bokorfa alá kukucskál az ember.
 A fajta neve Kent virága, vagy valami hasonlónak fordítható, és már nem népszerű. Annyira nem hogy nincs is. Almája apró és fanyar a mai édes almák talán még vadnak is neveznék.. (ugye még dobálózik is). Ha ismernék.
Hogy ne haljon ki véletlenül se ez a híres fa, aminek mintha érdeme is lenne a gravitáció felfedezése hiszen ő sugallta... szóval az ágaival beoltottak fiatal almafákat, és  így most ebből a híres almafajból áll  az öreg körül is néhány fiatal és ezeken kívül Cambridge-ben a  londoni Kew Gardenben, Amerikában, Kínában..  Nagy becsben. Is.
Hátha sugall még valamit... Majd. Valakinek.
A kirándulást ajánlom, jó szívvel, a ház istállójában filmet vetítenek a nagy tudós életéről, mintha az anyukája mesélne róla, a másikban a fizika törvényeit bizonygathatjuk elmés szerkezetek segítségével.
Jó kis hely.. mondhatom. Még akkor is ha savanyú az az alma.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése